Leírás

A 20. század egyik legkiemelkedőbb szobrásza és grafikus volt Borsos Miklós akinek művészetét áthatja a reneszánsz szellemisége. Sikertelen főiskolai felvételije után az olaszországi Firenzébe utazott, hogy ott alaposan megismerkedhessen a reneszánsz művészettel. Habár pályája elején festőként indult, hamarosan a szobrászművészet mellett kötelezte el magát, az 1930-as évek közepétől márványszobraival, rézdomborításaival, érmeivel egy új, önálló plasztikai világot teremtett.
Habár a művészettörténet elsősorban szobrászként jegyzi, Borsos Miklós diófapáccal, tussal is dolgozott, 1927-től rézkarcokat is készített.
Egyik ilyen rézkarca az Önarckép Mona Lisával, amelyen hegedűvel a kezében a szemlélőnek háttal ül a művész. Borsos tekintete találkozik a vele szemben „elhelyezkedő" titokzatos mosolyú Mona Lisával, Leonardo da Vinci világhíres festményének modelljével. Az idős mester elégedetten szemléli alkotását, mintha valamit mondana modelljének, aki lágy mosolyával nyugtázza az alkotó jelenlétét.
Borsos grafikája nem vázlatszerűen megrajzolt, rajta a vastagon húzott fekete vonalak dinamikája uralkodik. Az egymás mellé húzott sűrű vonalaival az alkotó bizonyítja, hogy nem csak az anyag megmunkálásában, hanem a rézkarc készítésében és annak technikájában is jártas. Az Önarckép Mona Lisával Boros Miklós kései korszakának azon remekműve, amikor akkor már korosodó mester számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat.  

Részletek